Végre repülök és elkezdődött az életre szóló élmény!

Baruk ata adonai eloeinu er bakok

Héber imádság a Jó Utazásra

2012 Május 31

Reggel 7:00

 

flyVégre repülök és elkezdődött az életre szóló élmény!

A múlt éjszaka rendeztem egy gíroszos kajálást és itókázást, hogy megünnepeljük elutazásom, és hogy elköszönjek néhány baráttól, akik szintén elutaznak, és nem tudom mikor lesz alkalmam ismét találkozni velük. Természetesen gondot viseltem arról, hogy 23:00 órakor véget érjen, mert holnap reggel 4:00 órakor kell kelnem, emellett autó hiány miatt buszoznom kell hazáig és az utolsó járat éjfélkor indul. A jó szándékom elhárította Elio aki bizonygatott, hogy hazavisz ő, EREDMÉNY? Mint mindig, 1:00 órára értem haza. Az utazással kapcsolatos aggályaim egyáltalán nem segítettek az alvásban, és a fürdőszoba meg a konyha között kószáltam, hogy netán megfeledkeztem valami fontos dologról, SEMMI! Felkapcsoltam a számítógépemet, hogy még egyszer utoljára leellenőrizzem email postafiókom és Facebookom aztán próbáltam elaludni, de több ezer gondolat motoszkált a fejemben és az agyam csak kattogott tovább. 4:00 órakor apukám felhívott és úgy tettem, mintha nyújtózkodtam volna egy hosszú és pihentető alvás után és máris lábra álltam!

Apukám arckifejezése ekkor olyan, mint “A maszké” amikor Cameron Diazt bámulja, nagyon meg volt lepődve, hogy olyan hamar felkeltem. “Álmodozom vagy ébren vagyok?” kérdezte megcsípve kezét. Tulajdonképpen igaza van, mert általában mielőtt felkelnék, legalább háromszor kell megcsöngessen és néha sarkalatos módszerekhez kell folyamodnia mint egy pohár víz öntése az arcomba! Szörnyű ébredés!

Maratoni reggelit vettem magamhoz Vasárnap a Húsvéti reggeli alkalmával: dinnye, tejes kávé (kávégépből az utolsó cseppig), joghurt és zabpehely meg kenyér és Nutella!

Fogyókúrát terveztem, ezért nincsen lelki furdalásom, egy grépfrút nektárt választottam a narancs nektár helyett, mert kevesebb kalóriát tartalmaz!

Majdnem tízszer is megbontottam a poggyászom és úgy döntöttem, hogy magammal viszek még két könyvet: amelyiket Davide barátomtól kaptam, és egy másikat a gurumtól Ricky Martintól.

Poggyászom betettem az autóba és elköszöntem testvéreimtől, akik még mélyen aludtak, anyumtól pedig egy nagy öleléssel váltam meg. Azt suttogja a fülembe, hogy hiányozni fogok és én megcsókolom őt, mintha azt mondanám, hogy ő is fog nekem hiányozni. Apukám kikísér a Ciampino repülőtérre és az odáig vezető úton, a villanyáramról beszélt nekem, amelyet a családom használt. Igent mondok fejemmel de esküszöm azon jár az eszem, hogy vajon miért megy olyan lassan csak 80km/h amikor az autópálya teljesen üres? Sőt néha leveszi lábát a pedálról, amikor eléri a 100km/h mintha attól félne, hogy megbüntetik. Milyen türelmes!

Megérkezünk időben 6:00-ra és már csak 10 percem van mielőtt lezárják a beszállást. Egy ölelést adok apumnak, amikor egy rendőrtiszt azt mondja nekünk, hogy a sarokban parkoltunk, apukám magyarázni próbál de én nem veszem figyelembe, veszem a poggyászom és egy Bridget Jones stílusú lépéssel elindulok járatom felé. Ami már megszokott a Ryanair-nél a libasorban kígyózó hosszú sor ezért imádkozom, hogy a többi utasok hamar átesnek, mert kevés időm maradt hátra. Amikor letettem poggyászom a futószalagra és átadtam az utaskísérőnek foglalásom a személyazonossági kártyámmal együtt, megnéztem az időt 6:09! Még egy perc és lekéstem volna a járatot! Az utaskísérő figyelmeztetett, hogy két kilogrammal túlsúlyban vagyok, ezért kivettem az összes könyvem, egy kilogrammal kevesebb, rendben van!

Egybecsúsztunk a Paris Beauvais utasokkal, akiknek a járatuk tíz perccel korábban indult és a kapuhoz siettem és hallottam amint az utaskísérő kimondta a nevem. Amikor megérkezek a repülőgéphez, eljátszom az úriembert a férfiakkal is, hogy legyen időm elküldeni az utolsó és megszokott “Viszont Látásra” üzenetet a barátoknak, azt ajánltam nekik, hogy tartsuk a kapcsolatot email-en vagy Skype-on (még akkor is, hogyha őszinte kell lennem, gondjaim vannak a Skype-al de újra feltelepítettem, amikor Stockholmba értem).

Amint egy jó utas tenné lezártam a maroktelefonom, amikor az utaskísérő leellenőrizte a jegyeket. Azt terveztem, hogy aludni fogok a 3 órán keresztül, de amint tudjuk mi akik utaztunk a Ryanair-el: meleg kajafoglalással kezdik, aztán az italok, aztán a vámmentes ellenőrzés, aztán a sorsjegyek, ismét italfelszolgálás és aztán még egy italkör, kihívok bárkit, hogy próbáljon ilyen körülmények között aludni!

 

Bárhogy is, az összes kellemetlenség közepette leírom utolsó szavaim, amíg földet érek Norvégiában, landolunk!!

Lascia un commento

Inserisci i tuoi dati qui sotto o clicca su un'icona per effettuare l'accesso:

Logo WordPress.com

Stai commentando usando il tuo account WordPress.com. Chiudi sessione / Modifica )

Foto Twitter

Stai commentando usando il tuo account Twitter. Chiudi sessione / Modifica )

Foto di Facebook

Stai commentando usando il tuo account Facebook. Chiudi sessione / Modifica )

Google+ photo

Stai commentando usando il tuo account Google+. Chiudi sessione / Modifica )

Connessione a %s...